Ez egy mondhatni klasszikus kalácsrecept, tojássárgájával, tejjel és mazsolával dagasztva. Tudom -aki pedig nem, annak mondom-, hogy lassan egy évtizede amikor elsőnek vezettek be az inzulinrezisztens életmód étkezési szabályaiba a dietetikusok, akkor kihangsúlyozták, hogy az aszalványok, így a mazsola sem feltétlen az az étel, ami beilleszthető ebbe az étrendbe.
Mazsola főleg nem, hiszen a szőlő még frissen szedve sem fogyasztható -hivatalosan-, nemhogy aszalt formában. Hogy most, hogyan állnak hozzá, nem restellem bevallani, nem tudom.
A szabályokat az első években -megfeszített tempóban és szigorúan- tartottam, aztán -bele-, és elfáradtam és most igyekszem az egyensúlyra fektetni a hangsúlyt. Példám nem követendő, nem győzőm hangsúlyozni, hogy nem vagyok életmódblogger.
Főzni és sütni szeretek, azt viszont fölöttébb szívesen teszem. Ha valaki úgy dönt, hogy a blogon látható étel az Ő életmódjába beilleszthető és az a megtiszteltetés ér, hogy el is készíti az adott receptet, akkor az számomra öröm.
No, de visszakanyarodva a kalácshoz. A kalács eredeti receptje Keményffi Gábor és Tóth Illés Cukrászkönyvében olvasható. S jön a csipetnyi csavar, nyilván az a recept átalakításra került, hogy azért egy számunkra egészségesebb verzióban kerülhessen az asztalunkra. Teljes kiőrlésű liszttel, természetes édesítőszerrel.
Közel 1 kg-os kalács elkészítéséhez a hozzávalók:
350 gramm teljes kiőrlésű liszt
150 gramm finomliszt vagy durumliszt (utóbbi felszívódás szempontjából kedvezőbb)
1 kocka friss élesztő (50 gramm)
100 gramm margarin ∼ én most 40%-os zsírtartalmút használtam, de 25%-al is kipróbálható
50 gramm mazsola
5 gramm só
25 gramm négyszeres erejű édesítőszer
2 darab tojássárgája
280 ml langyos tej
Elkészítése: robotgépem üstjébe -természetesen kézzel is dagasztható- kimértem a liszteket, a tál egyik felébe a sót, a másik felébe az élesztőt és édesítőszert mértem ki. A mazsolát beáztattam.
Míg dolgozott a gép, a margarint felolvasztottam -ügyelve rá, hogy ne forrjon, csak langyosra- beleütöttem a tojások sárgáját és alaposan elkevertem.
Ráöntöttem a lisztekre, majd a langyos tejet fokozatosan adagoltam. Érdemes lassan, apránként adagolni, hiszen a lisztek minőségétől/márkájától függően változhat a folyadék mennyisége, amit fel tud venni a liszt.
A legvégén hozzáadtam a lecsöpögtetett mazsolákat. Miután alaposan elkeverte a gép az aszalványt is, utána enyhén lisztezett tálba tettem a gömbölyített tésztát és lefedve 45 percet kelesztettem.
A kelesztési idő nagyban függ a helyiség hőmérsékletétől is, így érdemes időnként ránézni, hogy áll a tészta a térfogat-növekedésben.
Mikor duplájára kelt, kissé lisztezett felületre borítottam a tésztát, átgyúrtam és mivel négyes fonás mellett döntöttem, ezért négy egyenlő részre osztottam. Kisodortam a szálakat és befontam. Ügyeltem rá, hogy a sodrás közben a tészta ne szakadjon.
Már egy korábbi, tojásmentes kalácsnál is írtam, hogy már réges régen elengedtem a szétrepedt kalács okozta stresszt. A családnak így is tetszik, vagy csak elhitetik velem, hogy jó így is, a lényeg, hogy el szokott fogyni.
Megjegyzés: 2,5 dkg élesztővel is működni fog a recept.
Hozzávetőleges/irányadó tápanyagértékek: a kész kalácsom súlya 928 gramm lett, ebben nekem 2485 kalória, 78 gramm fehérje, 69 gramm zsír és 366 gramm szénhidrát (a szénhidrátdiéta szabályai szerint is) lett.
Jó étvágyat!
